olaj, farost, 58 x 79 cm, j.b.l. Czene Béla 1980

Realista és figurális festőként vonult be a művészet történetébe Czene Béla, aki modelljeit káprázatos kifinomultsággal örökítette meg. Az 1930 és 1933 között, a Képzőművészeti Főiskolán tanult alkotó stílusában már korán rátalát a Római iskola irányvonalára. Művész kifejezésmódjának kibontakozását nagyban segítette, hogy miután Gerevich Tibor művészettörténész javaslatára elnyerte a római Collegium Hungaricum ösztöndíját, Rómába utazhatott. Ebben az időben festői stílusában egyre jobban el kezdett kötődni a reneszánsz klasszikus tradícióhoz, Leonardo da Vinci és Domenico Ghirlandaio művészetéhez és a görög-római hagyományokhoz. A II világháború után munkásságában „fordulat" állt be, lazult a római iskolához való kötődése, és sajátos technikával festett képeinek témáit inkább a hétköznapi életből merítette.
De számos modellt is lefestett, egyik ilyen olajjal készült képe a „Az Amalfi tengerpart aktja". Czene kompozíciójának középpontjában egy párkányon térdepelő ruhátlan női alakot látunk, mögötte a festő szépségű Nápolytól délre húzódó Amalfi-part sziklás képe bontakozik ki, a meredek parton jellegzetes mediterrán tetővel fedett házikók állnak. Czene alkotói periódusának kései (1980-ban készült) aktja jól mutatja az alkotóra jellemző római iskola irányvonalát, ahogyan festményén a valóság lényeges elemeit kiemelte, majd egy a tömör plasztikai törekvéssel és egészséges formalátással festette meg modelljét.