olaj, vászon, j.j.l: Szőnyi,  60 x 115 cm  1940-es évek

A modern festészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotója volt Szőnyi István, akinek olyan mesterei voltak, mint Ferenczy Károly és Réti István. Főiskolás korában leginkább a szecesszió és Rembrandt finom lazúrjai és a reneszánsz fény-árnyék festészete hatott rá, korai munkáiban az expresszív drámaiságot és az atmoszferikus plen air festés egységét kereste. Majd festészete 1923-ben éles fordulatot vett, miután Zebegénybe költözött. Szőnyi előszeretettel örökítette meg a Dunakanyar mellett található község festői szépségű táját, de számára kedves téma volt a paraszti élet mindennapi eseményeinek ábrázolása is, ahogyan azt a „Család Zebegényben, háttérben a Dunával" című képén remekül szemlélteti.
Kompozíciójának középpontában a címbeli sok tagot számoló család áll, mögöttük a pompás látványt nyújtó a Zebegényi táj és a Duna képe húzódik meg. Szőnyi fő műveinek sorozatát az 1930-as évektől többnyire temperával, világos (napfényjárta) finom színekkel, lágy tónusokkal festette meg. A „Család Zebegényben, háttérben a Dunával" is ilyen technikával készült. A mester képe színfoltokból felépített, a néha elmosódott kontúrok ellenére Szőnyi jól mutatja, hogy hogyan nézett ki korabeli paraszti család (főként öltözködés tekintetében) akkoriban. Hétköznapi témát megörökítő harmonikus és idilli hangú műve kiválóan érzékelteti azt a posztnagybányai stílust amit művészetével képviselt.