tus, japánpapír, j.j.l: BM 1974, 60 x 88 cm

Borsos Miklós még a gimnáziumi évek alatt kezdett el autodidakta módon művészettel foglalkozni. Miután nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára Firenzébe utazott, ahol behatóan tanulmányozhatta a reneszánsz művészetet. Hazatérése után rövid ideig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt Glatz Oszkár osztályában, ám tanulmányait hamarosan félbeszakította és jóbarátjával, Pohárnok Zoltánnal vándorútra ment a francia Riviérára.
Pályáját festőművészként kezdte, ám rövid időn belül a szobrászat mellett kötelezte el magát, az 1930-as évek közepétől márványszobraival, rézdomborításaival, érmeivel egy új, önálló plasztikai világot teremtett.
Borsos Miklóst a művészettörténet főként szobrászként jegyzi, ám az alkotó rézkarcokat is készített, diófapáccal, tussal is dolgozott.
Tussal készült a ’Naplementébe néző pár’ is, amelyen két fiatal egy sziklán ülve gyönyörködik a víz horizontja felett lenyugvó nap látványában. Borsos finom és sűrű vonalakkal húzott grafikájával bizonyítja, hogy nem csak az anyag megmunkálásásának, hanem a tussal való rajzolásnak is mestere.