akvarell, papir, 35 x 29,5 cm , 1990 , j.b.l: Almásy Aladár

A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett Almássy Aladárnak nem kisebb alkotók voltak mesterei, mint Barcsay Jenő, Bernáth Aurél és Ék Sándor. Tőlük, és 1979-es párizsi tanulmányútjából sokat profitálhatott.
Főként akvarellel és olajjal dolgozik, de 1976 és 1984 között grafikákat (rézkarcokat) is készített. Az aquatinta és mezzotinta technikája, a bronzból való szobrászkodás sem idegen tőle, sokféle anyaggal munkálkodik. A 80-as évek második felében újra visszatalált a festészethez, képeit kromatikus-expresszív elemekkel, irodalmi-történelmi utalásokkal gazdagította.
Fessen bár akvarellel vagy olajjal, avagy használja a hagyományos, sokszorosító grafikák készítésére alkalmas rézkarc eljárását, alkotásaiban mindig van valami misztikus, bizarr, érdekes szürrealitás. Kompozíciói valóságos és képzeletbeli emberi és növényi formákkal telítettek, ahogyan a ’Szürreális álom’ című is.
Almásy Aladár olajvásznán egy különleges álomvilág bontakozik ki. Fenyőfára, csillagokra, meteoritra emlékeztető idomokból álló, nem evilági lény bukkan elő a különös éjszakai tájból. A természetes és természetellenes elemek összeillesztéséből jön létre az a misztikus, felfokozott pszichés-emocionális érzékenységéből táplálkozó világ, amely az alkotó legmélyebb tudatából született.