olaj, farost, j.b.l.: Barcsay, 30 x 22 cm, 1962

Barcsay Jenő a tömegek és formák viszonyát megjelenítő absztrakt irányzatnak, a konstruktívizmusnak sajátos magyar változatát alakította ki olyan szerkezeti elemekkel, amelyeket az élénk koloritok tesznek hangsúlyossá. 1929-től fokozatosan fejlesztette ki egyéni, összetéveszthetetlen stílusát, 1938-tól pedig már közeledett a nonfiguratív konstruktívizmus irányzata felé. Utcaképeket ábrázoló műveit geometrikus formákból építette fel. A művész konstruktivista munkája, a Szentenrei Házfalak is egy ilyen utcaképet ábrázol. A vonalakból, háromszögekből, négyzetekből komponált épületek szigorú, ritmikus rendben szerkesztettek. Barcsay alkotásának elemeit vastagon húzott, erőteljes kontúrokkal tagolja. Komor színvilágát, a barnák, szürkék gazdag skáláját a fehér szín kontrasztjával szakítja meg. A letisztult kép a lényeget igyekszik megragadni: az épített környezet síkba rendezett harmóniáját. „A kifejezés tisztaságára törekszem, s ezért fontosnak tartom az eszközök megbecsülését. Ennek érdekében sokat foglalkoztat a vonal, a forma, a tér, a szín, a kompozíció problémája, vagyis az, hogy hogyan viszonyulnak ezek egyrészt a síkhoz, másrészt a kifejezéshez.”- vallja Barcsay, a modern magyar piktúra egyik nagy hatású egyénisége. Olajtechnikával festett képe a művész 60-as évekbeli, szentendrei korszakának jellegzetes darabja, ahol az absztrakció magas fokán is a valóságos élményt láttatja.