akvarell, papír, j.j.l.: Szőnyi I, 22 x 28 cm, 1950 körül

Szőnyi István művészi pályája még az 1920-as években indult Zebegényben. Ekkor alakította lágy, és mégis határozott festői stílusát, amely a Gresham-kör fő mesterévé tette. Főként a Dunakanyar melletti otthona festői szépségű táját festette meg, de utolsó éveiben már inkább intim hangulatú, belső hevületű képeket készített, ilyen az Akt zöld kályha előtt is. Alkotói periódusának kései művei egyenértékűek a korábbiakkal.
Festményén egy szoba enteriőrjében álló nő fésülködik a tükör előtt. A tarka szőnyeg, a kecsesen ívelt fotel és a zöld cserépkályha kiemeli a meztelen női test lágy formáit. Az impresszionisztikus kép kompozíciójának középpontjába helyezett akt nem részletező, mozdulata és körvonalai foltszerűen oldottak, intim hangulatot árasztanak.
Szőnyi István a nagybányai tradíció továbbfejlesztéséből alakította ki azt a sajátos művészi formanyelvet, amelyet a napfényjárta, oldott színek, lágy tónusok és passzív, meditatív líra jellemez. Az Akt zöld kályha előtt is erről tanúskodik, amelynek kékes-zöld, fehér színvilága fátyolszerűen olvad egybe.
Mint a régi korok mesterei, Szőnyi István maga keveri, készíti festékeit. Fátyolos, szűrt fényhatású akvarellje posztimpresszionista festőiségről és briliáns ecsetkezelésről tanúskodik.
A mester egész pályáját végigkísérte az a művészi felfogás, hogy a természet megfigyelése nélkül, az eredeti élmény kizárásával nem lehet semmilyen őszinte hatást elérni. A festőnek nem lehet célja az egész kép optikai visszaadása - vallja művészetéről. Finom pasztellje ¬ezt a lírai megközelítést árasztja.