olaj , vászon, 1984 ,60 x70 cm, j.j.l. Gerzson
Sokoldalú alkotó volt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett Gerzson Pál, akinek örökségét a 2012-ben alapított és nevével fémjelzett Szigligeti székhelyű alapítvány gondozza. A festészet mellett murális munkákkal (gobelin, faintarzia) tervezéssel, és grafikával is foglalkozott. A Hincz Gyulánál és Kmetty Jánosnál tanult Gerzson pályája az 1950-es években bontakozott ki, tájélményeiből kiinduló alkotásaival fokozatosan szakított a valóság természethű megörökítésével. Svájci alapítvány gondozza Gerzson Pál örökségét.
Alkotói pályafutása több egymástól eltérő szakaszra tagolódik. Az 1950-es években a levegő és a fény ábrázolásának problematikája foglalkoztatta. Az évtized végén szakít a valóság természethű megörökítésével, munkáit mértani törvényekre épülő figurális képek alkotják. A 60-as évektől kubisztikus képépítésű műveket hoz létre, majd 1969-től festészete döntő mértékben megújult, miután a nyaranta Szigligeten dolgozik.1970-es évek közepétől aztán konkrét tájélményeit és a művészetében mindvégig meghatározó szín- és fényproblémákat síkkompozíciókká absztrahálja, ezt látjuk „Köd” című munkáján is.
Kompozíciójának geometrikus testekből álló kavalkádjai szűnni nem akaróan kavarognak, már-már lebegni látszanak az elmosódott térben. A félkörívekből, cikkelyekből álló Köd Gerzson Szigligeti ciklusának nagyszerű lenyomata, amikor sok időt töltött a víz, a természet közelében.
Olajvásznát akár tűnékeny természetábrázolásnak is értelmezhetünk, egy olyan tájképként amely egyszerre expresszív, könnyed és légies mű.