tus, papír, 36 x 26 cm, j.n.

Egyszerre volt szobrász, érmész, rajzművész, akvarellista, illusztrátor, művészeti író is Ferenczy Béni, akit a huszad századi magyar művészet kiemelkedő egyéniségeként tartanak számon. Tanulmányait a nevezetes nagybányai festőiskolában kezdte meg, ahol Réti István oktatta, majd „útja" Firenzébe vezette, ahol egy bizonyos Joseph Beer tanította. Sok helyütt tanult, hiszen megfordult a Müncheni Akadémián és művészet fellegvárában Párizsban is, hogy aztán hazatérjen szülőföldjére, Magyarországra.
Pályakezdőként kísérletező alkotó volt, művészetéhez egyaránt közel állt a kubizmus és a szecesszió, szobrászatában a későbbi években a letisztult, klasszicista stílus vált dominánsá. Alkotásai többnyire az emberi testszerkezet hangsúlyozására és a mértani idomok kidomborítására épültek. Portréi lírai hangulatot és érzelmeket sugároznak. Ferenczy Béni élete során szobrászként vált elismerté, de mivel a műfajjal egy kiváló rajzkészség is járul, ezért nem feledkezhetünk meg grafikáiról sem, köztük a Fekvő nőről. Tusrajzán egy kanapén nyugvó fiatal hölgyet látunk, kényelmes pozitúrát felvéve néz maga elé. A modell minden bizonnyal Ferenczy Béni orosz származású felesége, Ferenczy Erzsi lehetett, akit kiváló modellül szolgált a művésznek rajza elkészítéséhez. Ferenczy finom, barna vonalakkal megrajzolt modelljét már érett korszakában készítette. Precízen megkomponált munkája páratlan grafikai tudásáról is vall nekünk. Színes grafikái pedig a hazai rajzművészet élvonalába emelték is az alkotót, akit nem feledett el a művészet történet.