olaj, vászon, j.j.l: Incze, 110x 160 cm, 2010
Incze Mózes művészi pályáját absztrakt festőként kezdte, majd a figuratív festészetben találta meg a saját formanyelvét. Hagyományos technikájú alkotóként leginkább az emberi test foglalkoztatja, így művein a tájképelemek mellett az emberi test alkotórészeit: kezeket, arcokat, és elvétve teljes alakokat figyelhetünk meg irreális, látomásos térbe helyezve. Ilyen képe A menet is, amelyen misztikus, lepelbe burkolózó figurák haladnak szépen libasorban.
A kép kompozíciójának középpontjában a férfiakból, egy asszonyból és gyermekéből álló menet halad előre egy szikla szirtjén álló négyszögletű kapu felé. Vonulásukat távolabbról figyeli két ladikban álló alak a képmező előterében. Ez a sötét víz-talán a Sztüx folyó- választ el a túlparttól, amely nem igazi föld, hiszen minden lebeg felette, beleértve a menetet is. A hármas osztású képmező hangsúlyos része az ég, borongós, sejtelmes fényeivel. Nem valóságos térben járunk.
Festménye a sejtelmek világába enged betekintést. A csónakban álló figura az Alvilág révésze, Kháron lehet, aki ladikján szállította át a holtakat a túlvilágra. A félkész építmény kapujának „szája” látszólag a semmibe vezet, mögötte egy kék folt ragyogása és egy barnás-feketés folt sötétsége arra enged következtetni, hogy bármi lehet mögötte. Incze gólyalábakon járó csoportjának lelkei bizonytalanul haladnak e rejtett világ felé.
A hagyományos olajtechnikával készült kép uralkodó színe a barna, földszínű alakjai az ezzel kontrasztban álló kékes légtérben menetelnek. Incze Mózes műve nagyfokú technikai tudásról és kompozíció készségről tanúskodik. Témaválasztásában követi a nagy elődök szellemét, festészete olyan jegyeket is hordoz, amelyek a reneszánszból erednek. Különös, szürreális világa mögött elmélyülten gondolkodó alkotó áll.