akvarell, papír, 37 x 29 cm, j.b.f.: Vaszary J.

A 20. századi magyar képzőművészet egyik kimagasló képviselője volt Vaszary János, aki változatos stílusokban dolgozott. Nem csak ismerte, de végig járta a 20. század első harmadának képzőművészeti irányait: az impresszionizmust, expresszionizmust, art decot. Elsősorban festőként dolgozott, de grafikákat, gobelin munkákat is készített. Bármilyen technikához nyúlt, maradandót alkotott.
Vaszary Jánost méltán ismeri el a művészettörténet, kiváló színérzékének, rajz és kompozíciós készségének köszönhetően biztosította helyét a művészeti kánonban. 1920-tól a Lyka Károly által újjászervezett Képzőművészeti Főiskolán tanított. Az új stílusirányok kiváló oktatójaként maradt meg növendékei emlékeiben.
Munkássága egymástól jól elkülöníthető szakaszokra bontható. Kezdetben a szecesszióhoz köthető gobelineket tervezett, majd realisztikus életképeket (Szolgalegény 1902, Fürdő után 1903) festett. 1905-ös franciaországi, spanyolországi és olaszországi tanulmányútjai megváltoztatták palettáját, alkotásai színesebbé, stílusa oldottabbá vált.
A „Rózsacsokor” is erről az oldottságról, a színek erejéről tanúskodik. Ha valaki, akkor Vaszary jól tudta, hogyan kell pusztán élénk színű foltokkal mély benyomást kelteni. Aprócska csészében álló dús virágcsokrának színpompás szirmaiba legszívesebben magunk is beleszagolnánk, annyira élettel teliek. A piros, rózsaszín és sárga árnyalataiban játszó virágokat ugyan vázlatnak szánta, ám megfestésük beragyogja a kész kompozíciót.

A festmény hátoldalán egy második csendélet is található, szintén Vaszary kezéből (részletfotón látható). Dr. Haulisch Lenke igazságügyi szakértő tanulmánya kérésre megmutatható.

(Takáts Fábián)