gouache, papír, 17 x 14 cm, j.b.l.: Kádár Béla

Húszéves volt Kádár Béla, amikor gyalogosan bejárta Európát. Magyarországon kívüli látogatásai érlelték meg benne a gondolatot, hogy festőművész legyen. 1899-ben beiratkozott a budapesti Iparrajziskolába, három évre rá a Mintarajztanodában tanult Balló Ede festőművész irányítása mellett.
Pályája elején még saját útját kereste. Munkásságára Iványi-Grünwald Béla és a neósok, Rippl-Rónai József enteriőrképei, annak kompozíciós megoldásai, színvilága hatottak.
Művészetében a 1910-es években változás állt be, amikor kapcsolatba került az aktivizmus irányvonalaival. Alkotásait ebben az időben már expresszionista stílusban készítette. Jelentős sikereket ért el 20-as-30-as évek közötti gouache-val készült képeivel.
A „Városkép a két figurával” is ebbe az időszakba tartozó, ám konstruktivista mű. Két marionettszerű figura „simul” bele a címbeli nagyváros képébe. Egy olyan, ívelt vonalakból, merev falakból, égnek meredő tornyokból konstruált helyszínbe, amely fontos témává lépett elő az avantgárd művésszé váló Kádár életében. Választása nem véletlenül esett a városra. A modern művészet I. világháború utáni szélsebes megújulását tematikus szempontból ugyanis a város fémjelezte.
Kádár papírra készült, gouache technikájú képén a mértani idomokat, síkokat térbeli hatást keltve építette a kompozícióba, amelyet a visszafogott színek ritmikus váltakozása fog egybe.

(Takáts Fábián)