rézkarc, papír, j.j.l: Szabó Vladimir, 31/150,  31 x 29 cm, 1971 körül

A rézkarc alsó harmadában groteszk alakok, falusi emberek, állatok (kutya és disznó) és egy szent alakja jelenik meg. A képmező középpontja felé haladva szakállas urat látunk, egy tükörben nézi magát. Másik kezében díszes sapkát viselő ifjú arcképét tartja, vele hasonlítja össze saját arcát. A szakállas úrtól balra fiatal vitéz áll fegyvere és lova mellett búcsút intve kedvesének. Az ifjú szerelmesek mellett dudán játszó férfi fújja nótáját. A kép jobb oldalán páncélos lovag ül nyergében, két oldalról bizzar lények nézik. A kompozíció felső tartományában vénuszi szépségű leányok csoportja beszélget, alattuk sapkát viselő udvari bolond boroskancsót visz. A jobb felső sarkot egy nemesember portréja és egy várkastély festői látképe tölti ki. A kép átlós kompozíciójú, a metszéspontban az alkotó önarcképe félprofilból és szemből. A figurák mérete eltérő, a rendező elv a tér kitöltése, a halvány barna, kék és zöld színezés vagy fehér mező határolja el őket egymástól.
Szabó Vladimir Hommage a Dürer című rézkarca Albrecht Dürer munkássága előtt tiszteleg. Számos düreri személyiség „tér vissza” a művész grafikáján: a reneszánsz kori németalföldi lovag és hölgye, I. Miksa német-római császár, vagy éppen maga Dürer. Szabó Vladimir sajátos képi világot állított össze kollázsszerűen Dürer munkáiból. Groteszk módon „kapcsolódnak” egymáshoz a rajzok, jelezve, hogy itt csak illusztrációk. Önarcképe mintha azt a kérdést tenné fel tükörmásának: felérek-e a nagy mesterhez?
Szabó Vladimir művének képi nyelvezetét aprólékos rajzosság, részletező ábrázolásmód jellemzi. Élénk fantáziájú, és meseszerűen ábrázolt bravúros grafikáján a humor és a groteszk iránti vonzalma jelenik meg. A kiváló kompozíciós készséggel megáldott művész grafikája méltó módon fejezi ki „hódolatát” Albrech Dürer munkássága iránt.